Tiszaújváros története

Tiszaújváros a szocialista iparosításnak köszönheti létét. A várost 1955. szeptember 9-én kezdték el építeni Tiszaszederkény falu közelében (maga a város is a Tiszaszederkény nevet használta 1970-ig; maga a volt Tiszaszederkény falu ma Tiszaújváros belterületi városrésze). Az építés első ütemében egy hőerőművet építettek, majd, miután megindult a villamosenergia-termelés, megkezdték a Tiszai Vegyi Kombinát építését. Elsőként a festékgyár kezdte meg működését 1961-ben, ezt követte pár éven belül a műtrágyagyár, a polietiléngyár és az olefingyár.

A gyárakban dolgozó munkások számára lakónegyedekre volt szükség. 1962-re lakótelepek épültek, boltok nyíltak. 1961. június 1-jén a községi tanács Tiszaszederkény faluból az új településre költözött. A városépítés első szakasza befejeződött.

A második szakasz során (1962–1965) még több épületet emeltek. 1966-ra 1,464 lakás állt a dolgozók rendelkezésére. 1966. március 31-én Tiszaszederkény hivatalosan is megkapta a városi rangot. 1966 és 1970 között – a városépítés harmadik szakaszában – két általános iskola, egy középiskola és egy művelődési központ épült. A városnak már 10,000 lakója volt.

1970. április 22-én – Lenin születésének 100. évfordulóján – a város felvette a Leninváros nevet.

A 70-es évek folyamán Leninváros intézményeivel és szolgáltatásaival a környező falusi települések valóságos városi központjává vált, aminek eredményeképpen 1981. december 31-én a közeli Mezőcsátról ide helyezték a járási székhelyet.

A 80-as években a város fejlődése némileg lelassult. A rendszerváltást követően 1991. február 1. napjával a város felvette a Tiszaújváros nevet.